Még mindig szól a rádió Borbányán - Hatvan éve működik a nyíregyházi középhullámú rádióállomás (1. rész)

Varró Zsolt, az MTI tudósítója írja:
    (MTI-Press) - Ha Nyíregyháza nevezetességei kerülnek szóba egy baráti beszélgetésen, netán egy kávéházi szeánsz alkalmával, minden idevalósi a Nyírvíz-palotát, a Városházát, az eklektikus építészet egyik csodáját, a Megyeházát vagy a patinás Korona Szállót említené meg először. Alighanem csak a lelkes, a rádiózás témájához kötődő lelkes amatőr vágna közbe... no és a borbányai adóállomás! A laikusok előtt kevéssé ismert, Nyíregyháza fölé magasodó adóberendezés építészetileg nem a non plus ultra, de nem is ez a lényeg: e berendezés révén szólalhatott meg majd' hatvan évvel ezelőtt Magyarország első vidéki rádióstúdiójának műsora, és a létesítmény ad otthont egyben az ország egyik legérdekesebb rádió- és tévégyűjteményének is.
   
    A 115 méter magas, fémszerkezetű antenna tehát inkább praktikusságával, nem a szépségével hódít: ez nem is baj, hiszen az M3-as autópályáról lehajtó, a kétszer két sávos autóúton a megyeszékhely felé robogó autós figyelmét legalább nem vonja el a vezetéstől. A város határában lévő felüljáróról ugyanis páratlan kilátás nyílik a tájra: a mobiltelefon-tornyok, a gyárkémények, a tízemeletes panelházak egyébként jellegtelen sűrűjéből csak az avatott - vagy a szerencsés - szempár pillanthatja meg elsőre a piros-fehér színű karcsú tornyot.
    A hozzá igyekvők számára kétségkívül remek tájékozódási pontot kínál a Lászlócsere dűlőben álló berendezés. Mellé érve kisebbrendűségi érzés kaphatja el a nem ehhez szokott szemlélőt, aminek leküzdésére a tokaji Nagy Kopaszon vagy a Kab-hegyen lévő testvér-berendezések tövében nyílik gyakorlási lehetőség. (Előbbi helyen a hűvös pincékből kinyert finom borok adhatnak lelki megerősítést az ezzel próbálkozóknak...)

Bencs Kálmán hagyatéka

    Az állomásra már Zentai Mihály engedi be az MTI-Press munkatársát, ő 1967 óta dolgozik az adóberendezésnél mint nyugdíjas állomásüzemeltetési vezető; a kisujjában van az egész berendezés működése és a helyi műsorszórás története.
    Zsúfolt szobába lépünk be, közben a folyosón olyan rádiótörténeti ritkaságoknak számító készülékek mellett haladunk el, amelyektől egy valamirevaló szakmabelinek lassan elkerekedik a szeme. Zentai Mihály sem vesztegeti a szót: a borbányai adóállomás történetének kezdetét firtató kérdésre egészen Bencs Kálmánig (1884-1934), Nyíregyháza egyik emblematikus polgármesteréig megyünk vissza.
    A városfejlesztés terén elért kimagasló tevékenységéért maga Horthy Miklós kormányzó tüntette ki az önkormányzati vezetőt: Bencs Kálmán nevéhez fűződtek a 1920-as évek fejlesztései, így a pénzügyi palota - a mai Jósa András Múzeum -, a vasutasok bérháza, újabb kórházi pavilonok, az államrendőrség székházának és a Damjanich-laktanyának a megépítése. Az ő polgármesteri időszakában váltak a város terei virágos parkokká, sétányokat, ligeteket hoztak létre - és persze vezetése alatt sikerült elérni azt is, hogy Nyíregyházán legyen az akkor csodaként számon tartott rádió (amelyet az LGT legendás dala szerint akkor még broadcastingnak hívtak, és nagyon sok pénzbe került) egyik adóállomása is.
    A város polgári önkormányzati testülete, élén Bencs Kálmánnal, már 1928-ban kérte a kormánytól, hogy ne Debrecenbe, hanem inkább Nyíregyházára telepítsenek adóberendezést.
    - A lobbi sikeres volt: 1933. június 18-án felavatták a Hősök temetője mellett fekvő Károlyi-birtokon megépített adót, és megkezdődött a Budapest I-es műsor sugárzása - idézi fel Zentai Mihály. - A második világháború folyamán a berendezést elvitték Kassára, a két 61 méter magas antennát pedig felrobbantották. A háborút követően, 1947-ben megkezdődött a romok eltakarítása, majd új 48 méteres antennatornyok épültek, és egy 400 Watt teljesítményű amerikai adó átalakításával egy év múlva újra sugározták a központi magyar rádióműsort.

Sugárzó kismotor- és gépgyár?

    Az már szintén történelem, hogy Nyíregyházán és Szombathelyen szinte azonos időben kezdődött el egy-egy új középhullámú rádióállomás építése. A beruházásnak tökéletes helyszínt adott az akkor még beépítetlen borbányai városrész, belevágtak tehát az adóberendezés és a kiszolgáló épületek kivitelezésébe.
    Az építkezést rendkívüli titoktartás övezte, a helyieknek kezdetben azt mondták, hogy kismotor- és gépgyár épül a kietlen területen, az antenna felhúzásakor azonban már nehezen lehetett letagadni a beruházás valódi célját. A kísérleti adásokat követően - nagy csendben - 1952. május 1-jén indult meg a rendszeres műsorszórás a nyíregyházi adóberendezésen.
    A nevezetes eseményről a helyi újság csak egy rövid, pár mondatos hír hozott le, hiszen - mint Zentai Mihály elárulja - az adó valódi funkciója nem a klasszikus műsorszórás, hanem a külföldi rádióadók zavarása volt. A napi műsoridő több mint felét az utóbbi tevékenység töltötte ki. A zavarás azt jelentette, hogy az adó frekvenciájának állandó változtatásával képes volt érthetetlenné tenni a többségében Nyugatról sugárzó adásokat; ehhez azonban a berendezést naponta többször át kellett hangolni (korabeli feljegyzések szerint volt olyan nap, amikor ezt 42-szer kellett megtenniük az itt dolgozó technikusoknak).
    Az utasításokat - nevezetesen, hogy pontosan mikor és milyen frekvencián sugározzon az adó - a titkos, 118-as fedőnevű központ adta, a köznyelvben pedig elterjedt a zavaró reléállomás elnevezés. A létesítmény egyébként kiemelt objektumnak számított, ezért éjjel-nappal az államvédelmi hatóság fegyveresei vigyázták a zavartalan zavarást.


1952. december 16-tól hangzott fel először az éterben a Te vagy a legény tyukodi pajtás című népdal, amely az ország első vidéki stúdiójának szignáljává vált. A nyíregyházi stúdió egészen 2005-ig működött; az adást ma már Debrecenben készítik, de az 1251 khz-es frekvencián sugárzó borbányai középhullámú adó révén továbbra is hallhatók a megye, a régió, az ország és a világ legfrissebb információi Kelet-Magyarország, Kárpátalja, Felvidék és Erdély egy részének lakossága számára.
   
Hallható történelem

    Zentai Mihály jó szakember és műértő ember lévén a legendás adóállomás története mellett kézzel (és füllel) fogható érdekességeket kínál az ide látogató érdeklődőknek: az állomás legkisebb zugában is olyan rádió- és televíziókészülékek láthatók, amelyek saját maga gyűjtött össze az évek folyamán.
    - A magyar rádiózás világhírű volt, emlékét meg kell őrizni. Ha nekem ez a szakmám, akkor nekem kutya kötelességem összegyűjteni, összehozni egy ilyen gyűjteményt éppen itt a rádióállomás területén - fogalmaz.
    A gyűjtemény impozáns: a több száz darab rádió nagy része még ma is működőképes. Megtalálható itt egy kápolna alakú egyedi rádió, valamint amerikai, orosz (szovjet) gyártású gramofonok, zsebrádiók, elektroncsöves és detektoros készülékek tucatjai is. Az összesen mintegy 400 darabos készülékkollekció egy részét a televíziók teszik ki. A Zentai-gyűjteményben a Magyarországon valaha gyártott "távolbalátó" készülékek nagy része megvan.
    A borbányai adóállomás kincseit bárki ingyenesen megnézheti, a nyugdíjas állomásüzemeltetési vezető reményei szerint ezek az értékek a jövőben is érdeklődésre tarthatnak számot.